Ugrás a fő tartalomra

Leghosszabb futásom: 34 km

I. Zalakaros - Kis-Balaton Futóverseny - 34 km

Sosem futottam ilyen hosszú távot. Ez PersonalBest: 34 km
Sosem futottam ilyen gyorsan (legalább is félmaratonig :) Ez is egy PB 1:56:51m

(A zalakarosi verseny egy remek alkalomnak tűnt, hogy a Wizz Air-en futott -nekem kis csalódást okozó- kétórakettes félmaraton időm miatti bánatom feledtessem. Azt gondoltam, futok egy nagyon hosszút a lelkem rendbetételéért és a 34 km remek kihívás, hiszen még sosem futottam ilyen hosszút, hát megpróbálom...)

A versenyről:
                     Remek eseménynek ígérkezett, hisz az egész, a versenyt megelőző procedúra kiváló szervezésre utalt. Az információk megosztása, kommunikáció a leendő versenyzőkkel, a versenykiírás mindenre kiterjedő részletessége, remek ajándékok, illetve nyeremények... szóval bizalomgerjesztő volt, annak ellenére, hogy az első esemény a szervezők részéről. Itt futnom kell, határoztam el, a Kis-Balaton kört, ami 34 kilométer.
(Volt félmaraton és 10k táv is)
                               
           Egy órával korábban érkeztünk Mónival Zalakarosra, ahogy illik, hogy felmérjük a terepet, véglegesítsük a nevezést és hogy legyen időnk normálisan összeszedni magunkat, wc, szerelés, stb. Hátizsákkal készültem, benne egy liter High5 zéró itallal és két géllel az első zsebekben, a harmadik benn a zsákban vésztartaléknak. Meglepően nagy volt a tömeg, pedig arra számítottam, hogy első verseny, nem lesz sok induló. A szervezők is erre számíthattak, így aztán kicsit hosszadalmasra sikerült a nevezési díjak leróvása. Találgattuk, biztosan el kell tolni a startot, hisz ennyi emberrel nem végeznek időben. Végeztek. :-) Közel 250 induló... Tízkor visszaszámlálás és GO!
Az utolsó pillanatban indítottam a Suunto órám, még szerencse, hogy olyan gyorsan fog GPS jelet és a szívritmus jeladóval is pillanatok alatt összekapcsolódik, mert másodperceken múlt és már át is futottam a rajtkapun.

                    Mónival együtt futottam (ő tíz kilométeres távon indult) két - három kilométert, úgy 5:30 - 5:20 tempóval, de éreztem, hogy Mónika olyan robbanékonyan fut mellettem, de visszafogja magát, viszont ez a tempó nekem gyors lesz az elején, ő jó erőben volt és mentálisan is teljesen rendben, szóltam, hát:
- Menj csak, nekem kicsit lassítanom kell... - aztán már csak a hátát láttam néha a nagy tömegben. Az öt kilométeres fordítóhoz sem értem oda, mikor Móni már jött visszafelé - ez jó idő lesz - gondoltam... (mint később kiderült, harmadikként ért célba :)
Nem álltam meg frissíteni az öt kilométeres frissítő ponton, nem is értem -esetleg vízen kívül - minek frissítés a 10 kilométeres távon... Futottam tovább 5:30 körüli időt tartva. Sokan voltunk az úton. Jó volt látni, ahogy valósággal hömpölyöngtünk az úton, elfoglalva annak jobb oldalát. Garaboncot elhagyva a 21-esek tempóját igyekeztem tartani -  így haladtunk át Nagyradán. A következő falu Zalaszabar volt. A falu végén fordultak vissza Zalakarosra a félmaratonosok, és a fordítónál újabb frissítőpont volt, az asztalokon ami szem szájnak ingere, víz, iso, szőlőcukor, keksz, nápolyi, banán volt a kínálatban (mondom, hogy profi volt a szervezés!) De itt sem álltam meg. Tempóztam tovább kifelé a faluból. Jól éreztem magam, jó volt az iram, szép a táj, napsütés...élveztem a futást, tulajdonképpen sokszor álmodtam erről a versenyről és nagyon vártam már a pillanatot, hogy itt, ezen a pályán, úton legyek! - hirtelen azt vettem észre, hogy elfogytunk. Igaz hátra nem néztem, de előttem úgy ötven méterre egy futó és azelőtt pedig úgy kétszáz méterre még egy... és én... ritkultunk és már csak a 34 kilométeresek voltak úton.

                               
              A Kis-Balatonnál értem utol az előttem haladót (5:20/13km), intettünk egymásnak és egy ideig együtt haladtunk, aztán lemaradt. Ekkor magamhoz vettem az első gélt s vártam a következő frissítőpontot, hogy sima vizet ihassak...s lassan közelebb kerültem a másik futóhoz is.
- Figyelj Umberto, ő a harmadik! Ha dobogón akarsz lenni meg kell előznöd! - biztattam magam. Tempóztam, de figyeltem arra is, hogy a szívrimusom azért 160 alatt maradjon, mert ha hagyom és elszalad, később nem tudom kordában tartani, és nem fogom bírni a végét, hisz még hátra volt 20 km.
A zalavári kerékpárút kezdetén is volt egy frissítőpont. (ahogy a szervezők ígérték, takkra öt kilométerenként volt frissítés) Itt megáltam és ittam egy korty vizet, nyugodtan, ne hogy félrenyeljek, mert már nem egyszer fordult elő velem, hogy az ivást futás közben abszolváltam... de nem megy nekem ez még. A Wizz Air- en is majd megfulladtam...
Szóval a Kis-Balatont megkerülve futottunk a piszok hosszú és egyenes kerékpárúton, s hamarosan utolértem a másik, még általam látható futót. Egy idősebb úr galoppozott előttem. Ahogy utolértem, megszólalt:
- Nem tudtam mi az a csobogó hang! - Hát igen, elfelejtettem levegőtleníteni a hátizsákomban a folyadéktartályt - válaszoltam - így folyton lötyög. (ezt hallgattam végig, bár nem gondoltam volna, hogy a többiek is hallják)
- Erősen ingerel... - mondta.
- Ez a taktikám, ezzel demoralizálom az ellenfeleket - mosolyogtam magamban - és tempóztam tovább.

                       Jól éreztem magam, jól ment minden, semmi fájdalom, pulzus rendben, cipő tökéletes (az új súzomban futottam ;-) Asics Kayano 21). 17 kilométernél jártam ekkor. A nagyon távolban láttam egy fekete ruhában futót, hát kinéztem őt is mint utolérendőt. (Umberto ő a harmadik!) Go!

19 kilométernél ránéztem az órámra, mi van a félmaratonos időmmel, mióta futok? 1:44 - et mutattott! Basszus ez jó! Akkor hadd szóljon, ha minden jól megy, ez PB lesz félmaratonon. Ekkor 5:15-ös tempóval nyargaltam, igen ez nekem már nyargalásnak számit ;-)
A kányavári szigetnél volt egy frissítő állomás, éppen 20 és fél kilométernél. Nagyon kellett volna valami anyag, de nem állhattam meg, ha már ennyit tettem, a jó félmaratonos időmért. Így hát, felkaptam egy vízzel teli poharat és két szem szőlőcukrot és rohantam tovább. (ennél a frissítő állomáson előztem meg a fekete embert, aki akkor már félmeztelenre vetkőzött a meleg miatt)

                              22 kilométer után azzal kezdtem foglalkozni, hogy fogom végig csinálni a hátralévő 12-t. Tudtam, sok energiámba került a félmaratonos rohanás, de nem érdekelt. Valahogy lekocogom a hátralévő távot morfondíroztam magamban. Balatonmogyoród következett. Hogy az milyen hosszú falu! Az hittem sosem lesz vége. Egy bácsinak oda is kiáltottam, szép hosszú falujuk van!
- Hát igen! - kiáltotta vissza - Hat kilométer! De magának már csak kettő...
Ezzel nem vigasztalt meg. Sőt, sunyi emelkedő következett,  és egyre melegebb lett a hőmérséklet, sütött a nap ezerrel, így aztán minden összejött, és kezdtem szenvedni. De az 5:40 körüli időt még tudtam tartani. Balatonmogyoród és Zalakomár között volt egy frissítő állomás szerencsére. Életmentő állomás volt ez!!! Víz, banán és szőlőcukor volt a menü. Ettem és ittam is. Jól esett megállni kicsit. Nagyon meleg volt.

Zalakomárba beérve még ment a tempó, minden kapualjban szólt a zene, kint ültek az emberek, kicsik és nagyok a járdaszélén vagy éppen az árokparton. Élvezték a semmit tevést. Nagy kontrasztban voltunk mi futók a kapuk előtt üldögélőkkel... Nem terveztem, hogy megállok, de kérdezgettek, honnan futok és hova tartok s amikor megmondtam, nagyon elcsodálkoztak.

                             Lassan elhagyott az erőm, 29 kilométernél jártam. Éppen kiértem Komárból és egyszerűen nem ment a futás. Hatos tempót sem bírta tartani. 6:10 és később 6:20-ra, majd 6:30- ra lassultam. Inkább vánszorgásnak tűnt számomra amit csinálok, csak futásnak nem nevezném mozgásomat. Belesétáltam. Egyszerűen muszáj volt. Próbáltam erőt gyűjteni. Egyik, út szélén ácsorgó iránymutató kolléga mondta, egy kilométerre van az utolsó frissítőpont. Jaj de jó! örültem az információnak, de az az egy kilométer, talán életem egyik leglassabban letudott kilométere lett, azt hiszem. Rakosgattam a lábaim egymás után, magam sem tudom milyen erő segített ezen a szakaszon. Megtudtam előzni két sétáló fiatalembert, akik arról beszélgettek, hogy már milyen hosszú távokat  megfutottak  és így még nem jártak soha...

Tovább vánszorogtam, próbáltam futásban maradni. A frissítőponton az első pohár vizet magamra öntöttem, erre a kislánynak aki ott tevékenykedett elkerekedett a szeme. A másodikat megittam és egy pár másodperc ácsorgás után próbáltam ismét futni, bár mindkét vádlimban hatalmas, teniszlabdányi csomót éreztem. A vércukorszintem hirtelen zuhanni kezdett, megijedtem, ne hogy rosszul legyek mint legutóbbi hosszú távomon! Elővettem a vésztartalék gélt. Valahogy lenyeltem, de már nem volt innivalóm, frissítőpont sem volt már több... édes volt a gél... elfogyott minden nedvességem, ahogy erőm sem volt már.
Séta, vánszorgás, séta felváltva... vagyis próbáltam úgy csinálni, hogy a mozgásom legalább emlékeztessen amolyan futó mozdulatokra...

A célban... emelt karokkal
és valami mosolyfélével az arcomon
Z
alakaros újra. Komoly emelkedővel, persze, igazából nem az, de 33 kilométer után nekem törvénytelen emelkedő az ami ott van a városba vezető úton Komár felől... végre ráfordultam a célba vezető útra és egy kicsit még sétáltam, hogy erőt gyűjtsek, legalább annyit, hogy emelt fővel és karokkal, mosolyogva fussak be a célba, amolyan rendes futó módjára ;-)
És megcsináltam!!! Szpíker a nevem mondja már jó előre... és az időmet: 3:24:41
Mónika várt rám, nyakába borultam és ... Sírtam...



(Köszönöm a képeket Strobl Gábornak a verseny hivatalos fotósának!)

Ezt is olvasd el:
A leghosszabb futásom 33 km és annak utóélete
Húsvéti PB félmaratonon - miért is tesztfutok?
Egy éve futok - tanácsok, tapasztalatok

Megjegyzések

Unknown üzenete…
Gratula !! Jó volt olvasni :)
Az én leghosszabb távom eddig 33km, ezt egyedül, csepergő esőben abszolváltam 06.12-én, szülinapomon :)
Erőnlétileg nem fogytam el, de az utolsó (5-)3 km maga a pokol volt, annyira fájt a lábam, kezdődött a csípővel (gyenge pontom), aztán már a térdem is, majd a bokám is..de meglett.
Másnapra nyoma sem maradt fájdalomnak, de még izomláz is csak épp, h. érzékelhető volt.
Késő őszre tervezek egy újabb 'ultratávot', 35 kilit, majd talán jövőre meglehet a maraton is :)
További jó futásokat és beszámolókat !
Üdv az FBK-ból (Rákhely Mónika)
Unknown üzenete…
Ja, átlagtempóm 6:14 perc/km volt a 33 kilin, nekem ez szuper :)
Umberto Pezzetta üzenete…
Köszönöm Mónika, szuper hogy Te is futsz néha hosszút. Kell is két - három havonta a rendszeres futásoknál kimagaslóan többet futni, hogy felkészítsük a szervezetünket.
Nekem semmim nem fájt, kicsit a vádlim állt be, de ez természetes...
Most kihagytam egy edzést, de már holnap újra úton leszek ;-)
Maratonra még nem gondolok... hisz másfél éve futok. Jövő év a magabiztos félmaratonoké lesz és néha azért futok egy- egy hosszút hogy örüljek ;-)
Unknown üzenete…
Köszi !

Én már 7 éve futok, de a maraton gondolata évekig nem fordult meg a fejemben.
Csak miután párszor félmaraton fölé is merészkedtem (2015,2016). De azért a 42km a 26-tól mondjuk még nagyon távol van :)
A 33-tól nézve viszont már reálisabb :)
Én csak heti 2x futok (10-15 között alkalmanként, havi egyszer azért félmaraton megvan, pár havonta 25-28, átlagtempóm távtól függően 5:20- 5:40 között nagyjából, legjobb félmaratonom 1:55).
Az első fél évet leszámítva, még soha nem sérültem le, nem fáj semmi.
A csípő - az sajnos most kiderült a 33-nál - gyenge pontom lehet, hiszen erős csípőficamos voltam...de nem adom fel akkor sem :)

Szép napot, jó edzést, délután én is megyek :)
Irma Ónodi üzenete…
Gratulálok az eredményedhez... ☺�� a képek is nagyon jók.. :-D ��
Umberto Pezzetta üzenete…
A leírtak alapján szépen futsz és örömöd is megvan benne ;-) és ez jó! Nekem a régenfutók tanácsolták, hogy próbáljam meg emelni a heti edzés számot, mert látványos fejlődést lehet vele elérni, így a heti két alkalmat felemeltem háromra, mostanában pedig egyik héten négy a másik héten háromszor futok. Nem tudom hány éves vagy, de ha negyven alatt, akkor a heti három alkalommal biztosan jobb időket tudsz majd futni ;-)
jó kilométereket! élvezd a futást!
Umberto Pezzetta üzenete…
köszönöm szépen! ;-)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mennyit jelent egy hetes pihenő a futóteljesítményünkben?

Összehasonlítottam futásom adatait az egy hetes pihenés következményeinek igazolására

Az elmúlt héten nem futottam egy métert sem.
Úgy éreztem, szükségem van egy kis pihenőre, sokat futottam és nekem, komoly teljesítményeket sikerült elérnem:

4x a Bazitai hegy megfutása 21 km - 2:10 perc
36 km - a leghosszabb futásom - 3:30 perc
PB - az egyórás futásom 11.87 km, új rekord
PB - 12 perces teszt 2.69 km, új rekord

S e teljesítmények mellett minden másnap 12 km - t futottam, a szokásos körömet. Nem igazán fordítottam figyelmet a pihenésre, s e teljesítmények után is megfutottam másnap a szokásos 12-őt.
Szóval fáradtnak éreztem magam. Úgy éreztem, bárhol, bármikor eltudnék aludni, nehezen mentem le a lépcsőkön, meg ilyesmi... Ezért úgy döntöttem, egy hét pihenőt adok magamnak. Ez éppen egybe esett az áprilisi téllel ;-) így a nagyon zord itélet időben nem futottam... már úgy is elegem volt a sok hidegből!

Az egy hetes pihenőben semmit sem csináltam. (nem helyes!) Többször sétáltam nagyokat,…

In memorian Hári Gyula - 30 km

30 km futás Hári Gyulára emlékezve
Hári Gyula, Zala megye első ultrafutója, aki dobogós volt a Spartathlonon, Nován született. Hatvan éves lenne. Születésnapja alkalmából emlékfutást szervezett Bérces Edit, ultrafutó, világbajnok.
A program úgy alakult, hogy péntek este egy fórumot tartottunk, ahol találkoztam néhány sok (nagyon sok) kilométeres ultrafutóval, akik megosztották Hári Gyulával kapcsolatos emlékeiket az érdeklődőknek.
Másnap, 18-án, szombat délben a novai temetőben tartottunk egy pár perces emlékezést. Sok futó aláírásával díszített fehér szalagot helyeztünk el a sírján.

Sergyán Gábor és jómagam fél kilenckor indultunk útnak szombat reggel, Zalaegerszegről, hogy aztán harminc kilométert megfutva érkezzünk szülőfalumba, Novára. (Pali bácsi, akinek a lábában 256 ezer kilométer van már és 78 éves) korábban indult, tekintettel a lassabb tempójára.
Enyhe izgalommal szedtem a lábam, hisz a harminc kilométer azért mégis csak harminc kilométer. Nem beszélve arról, hogy három nappal …

Leghosszabb futásom: 36 km

Az úgy volt, hogy nagyon ráértem. És ha már olyan nagyon ráérek, gondoltam, futok egy hosszút, csak, hogy valami különleges is történjen mindennapi futásaim közepette. (itt a verseny szezon, de úgy jött ki, hogy eddig sehol sem tudtam elindulni...)
Szombat délelőtt (tegnap) estem neki a távnak, igaz még az indulás előtt egy órával sem voltam biztos az útvonalat illetően. Két tervem is volt, de aztán a simább útat választottam, ha már 36-38 km körülit szerettem volna mindenképp abszolválni, ne nehezzítsem meg a dolgom feleslegesen.

       Tízkor indultam, körülbelül 12 fokban s végül a Zalaegerszeg - Zalacséb - Zalaegerszeg útvonal mellett döntöttem. Az eleje nagyon jól ment, könnyedén tartottam az 5 - 5:20 -as tempót. Tíz kilométer hamar meglett (második legjobb időmmel). Az volt a terv, hogy elfutok valahová és onnan vissza. Tehát 18 kilométernél, bárhol is vagyok, megfordulok. Ez a forduló Zalacséb túloldalán érkezett el. Ekkor már gondban voltam a frissítéssel. (két deci i…