Ugrás a fő tartalomra

31.Wizz Air Budapest Half Marathon

Az első hivatalos félmaratonom: 21k - 2:02:43m

         Edzéseken már többször megfutottam ezt a távot, először 2:15m idővel, aztán egyre jobban sikerült s a legjobb időm 1:58 volt ezidáig. Eredetileg, tavasszal, amikor neveztem a 31. Wizz Air Budapest félmaratonra , 1:55 ös időt céloztam meg, jó erőben voltam és nagyon ment a futás. Akkor futottam a 33 km -t is. Aztán jött a nyár, a meleg miatt rövidebbek lettek a távok, 10-12 kilométereket futottam csak heti három, négy alkalommal, majd jött a felkészülés a Wizz Air-re, melynek közepén egy buta sérülés miatt ki kellett hagynom három hetet.
Mondanom sem kell, a három hét már soknak bizonyult, rendesen veszítettem erőnlétemből bár ezt csak akkor éreztem, amikor újra futottam, és nem tudtam hozni a sérülés előtti tempót és az időket... Azt is éreztem, hogy a verseny előtti két hét alatt nem is sikerült eléggé megerősödnöm, felgyorsulnom. Az erőm kétharmadának birtokában voltam csak s ezért némi fenntartásokkal kezeltem a tervemet... hát így indultam neki  életem első hivatalos félmaratonjának. Kettő óra alatt szeretném megfutni...

Nem sikerült.
Ezt egy ici picit azért csalódásként élem meg, bár tudom, hogy akkor is örülnöm kell az eredményemnek! Mert a körülmények sem segítettek a verseny alatt (30 fok) és mert a versenyzést is tanulni kell.


A versenyről:
A 31.Wizz Air Budapest félmaraton szervezői profik. Mindenre kiterjedő figyelemmel készítették elő a versenyt és a terepet is. Gazdag rajtcsomag várta a versenyzőket, információban és tájékoztatásban sem volt hiány, főleg, ha az előző napok íméljeire gondolok!

Kilenckor lőtték el a rajtot, én a harmadik zónából indulva 9:07 kor léptem át a rajtvonalat. Aztán futottam.... Igyekeztem nem elfutni az elejét, ezért erős kontroll alatt 5:30 és 5:40 közötti tempóval futottam az első 10 kilométert. Élveztem a futást, A 16 ezer futóval együtt lélegzést. A szemem is könnybe lábadt mikor ráfordultunk a Lánc hídra és az út közepén haladtunk a boltívek alatt. Olyan érzés töltött el mintha magamba öleltem volna az egész várost... Aztán az első váltópont nál, ahol a triók váltottak, jó volt látni a várakozó arcokon az izgalommal teli örömöt, hogy
"Futunk Wazze!"
Hat km körül vettem magamhoz a második gélt. (hárommal készültem, egyet már a rajt előtt elfogyasztottam) Próbáltam türelmes lenni, hisz ez nem rövid táv, megtalálni azt a tempót, ami kellően gyors is és a szívritmusom sem pörgetem fel túlságosan idő előtt (156 bpm). Szépen ment a futás14 kilométerig. Követtem két fiatalembert, akik óramű pontossággal futották az 5:40-es tempót. Nem volt holtpont nyolc kilométernél, gondoltam majd később jön és el is kapott 14-nél s nagy hajlandóságot mutattam a belassulásra. Ekkor magamba tömtem a harmadik gélt is mert éreztem erőtlenedem és esik a vércukor szintem. A két frissítő állomáson, melyek mellett elhaladtam, lassítottam, pár lépést sétáltam is és csak néhány korty vizet ittam és egy-egy pohárral magamra borítottam.

Meleg volt már nagyon, úgy 25-26 fok lehetett, sőt az aszfalton, a rakparton talán melegebb is volt. Vártam azt az erőt ami 16 kilométernél új lendületet adott az eddigi hosszú távú futásaimkor, de nem volt erő. 17 kilométernél már nagyon erősen koncentráltam, próbáltam rendbe szedni a lassan széteső mozgásomat és leesett a vércukor szintem megint. Ezért a következő frissítő állomásnál belemarkoltam a szőlőcukorba, hogy egy nagy marékkal vigyek magammal. Cukor porfelhő hagyta el a számat futás közben, ahogy lélegeztem ;-)... inni nem tudtam, csak nyeltem a cukrot... és ez volt a kulcs momentum, azt hiszem, hogy azt a rengeteg szőlőcukrot megettem! Kicsit erőre kaptam ittam is - a szervezők extra frissítő állomásokat hoztak létre a nagy meleg miatt, még 20 kilométernél is volt itató!!! Körülöttem egyre többen belesétáltak... vagy kiálltak kicsit.

Nem volt könnyű ekkor futni.
Mindenki nagyon várta már a végét. Számolgattam a kilométereket. Egyszer elszámoltam magam s mikor tudatosodott bennem, hogy az eggyel több... Aztán a 18 km-nél jött a fekete leves és az eddig viszonylag sík terep után következett a nyugati feljáró, viszonylag erős emelkedő, nos ez erősen domoralizálta a mezőnyt, itt mégtöbben váltottak sétára. Én felfutottam, hisz a zalai dombságon edződtem vagy mi!!! majd próbáltam gyorsulni is kicsit, csak hát, nem volt már üzemanyag...

Vártam nagyon a "Mosolyogj! Már csak 100 méter!" feliratú kaput... csak nem akart jönni! Ránéztem az órámra, 1:59:20 időt mutatott és még vissza volt kb 300 méter. Tudtam nincs meg a terv, hiszen negyven másodperc alatt csak Justin Gatlin tudna behozni a célba (esetleg a hátán) időben, pedig ekkor már minden maradék erőmet össze szedve futottam 5:20-as tempóval... és MEGCSINÁLTAM!
 
Ring the Bell, kongatom a harangot.
Ez az opció azoknak járt akik PB-t futottak ezen a versenyen.... háát én is közéjük tartozom...

Most nem estem össze mint Keszhelyen, a befutó után sétáltam egy kicsit az éremosztó lányokig, aztán tovább. Boldog is voltam meg nem is... Vegyes érzelmekkel bandukoltam tovább, ahol a frissítő csomagokat osztogattak csokival, hideg üdítővel - mondom, hogy minden igényt kielégített a szervezés! - Mónikát megvártam, (10 másodperccel jobb időt futott ;) és ekkor következett amit még sosem éreztem, egy hatalmas szorító érzés a mellkasomban, mintha a versenybe adott minden energia egyszerre végig futott volna végig rajtam, vándorolt fel a torkomig, keményen elszorítva azt, nem kaptam levegőt. Valaki ráült a torkomra? Azonnal le kellett ülnöm a fűbe, hogy ne essek össze... ittam és pihegtem az árnyékban és néhány perc múlva újra jól voltam. Ennyi. Nem tudom mi volt ez...

Mónikával a Decathlon sátorban...
itt profi fotós készített felvételeket...

Tanulságok:
- Ha szerencsés vagy, minden probléma nélkül fel tudsz készülni egy ilyen versenyre. Ehhez szerencse is kell.
- Már a verseny előtti héten étkezésben és víz ivásban a versenyre kell készülni! Feltölteni a szénhidrát és víz raktárakat.
- A verseny alatt figyelj az ideális ívre és azt el ne hagyd! - ez egy hitelesített félmaratoni táv, ami ezt jelenti, hogy kevesebbet nem tudsz futni, (lásd Balatonfüred) de többet igen...mert úgy jársz mint én a Wizz Air-en, hogy a félmaraton nekem 21.47 kilométer lett. Ez majdnem négyszáz méterrel több mint a hivatalos félmaraton táv. (21.0975k) De láttam egy lányt akinek 21.65-öt mutatott az órája. Jelentős különbség és ha esetemben azt a háromszáz métert leszámolom, akkor megvan a terv, azaz a két óra alatti idő! ;-) hm.

E verseny kapcsán azt is megtanultam, hogy nem kell rohanni, túlvállalni magát az embernek. A fejlődés minden pillanatát ki kell élvezni, időt kell hagyni a tudat és a test fejlődésének... esetemben, hogy a futásom második évében magabiztosan futom a félmaratont, nem kis dolog. És jövőre is még félmaratonokat fogok futni, a futás élvezetéért, örömből,  és majd két év múlva kiváncsian lépjek tovább, és kóstoljak bele a Maraton világába. Igy kell futni na!

Kilométerekre bontva a Wizz Air félmaraton futásom.
Jól látható a belassulás már 12-13 kilométertől...

A Suunto által mért adatok... a harminc fokot már én írtam be, mert volt annyi biztosan az aszfalton...

Megjegyzések

I can do It too blog üzenete…
Gratulálok Neked is, Mónikának is, ügyesek vagytok! Nagyon meleg volt szombaton, de így is megcsináltátok! Azért a pár másodpercért meg ne bosszankodj, jövőre meglesz az is, mindig van mit tanulni, jövőre okosabban készülsz :)
Már nagyon vártam a beszámolót amióta láttam a képeket, köszi, kirántott a gödörből :)
Umberto Pezzetta üzenete…
Köszönöm szépen Mónika nevében is! Talán még az idén tudok javítani az időmön, bár még nem döntöttem el, hogy Bagodban mit futok... és annak meg igazán örülök, hogy írásom "kirántott a gödörből"... miért is?
I can do It too blog üzenete…
Csak mostanában nem megy a futás, és elérhetetlenül távolinak tűnt egy félmaraton :)
Irma Ónodi üzenete…
Gratulálok még egyszer ..Nagyon jó olvasni a futás közbeni élményeket,tapasztalatokat stb.. ☺☺ Továbbra is sok sikert és kitartást!! ☺
Umberto Pezzetta üzenete…
köszönöm és örülök, hogy olvasod!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mennyit jelent egy hetes pihenő a futóteljesítményünkben?

Összehasonlítottam futásom adatait az egy hetes pihenés következményeinek igazolására

Az elmúlt héten nem futottam egy métert sem.
Úgy éreztem, szükségem van egy kis pihenőre, sokat futottam és nekem, komoly teljesítményeket sikerült elérnem:

4x a Bazitai hegy megfutása 21 km - 2:10 perc
36 km - a leghosszabb futásom - 3:30 perc
PB - az egyórás futásom 11.87 km, új rekord
PB - 12 perces teszt 2.69 km, új rekord

S e teljesítmények mellett minden másnap 12 km - t futottam, a szokásos körömet. Nem igazán fordítottam figyelmet a pihenésre, s e teljesítmények után is megfutottam másnap a szokásos 12-őt.
Szóval fáradtnak éreztem magam. Úgy éreztem, bárhol, bármikor eltudnék aludni, nehezen mentem le a lépcsőkön, meg ilyesmi... Ezért úgy döntöttem, egy hét pihenőt adok magamnak. Ez éppen egybe esett az áprilisi téllel ;-) így a nagyon zord itélet időben nem futottam... már úgy is elegem volt a sok hidegből!

Az egy hetes pihenőben semmit sem csináltam. (nem helyes!) Többször sétáltam nagyokat,…

In memorian Hári Gyula - 30 km

30 km futás Hári Gyulára emlékezve
Hári Gyula, Zala megye első ultrafutója, aki dobogós volt a Spartathlonon, Nován született. Hatvan éves lenne. Születésnapja alkalmából emlékfutást szervezett Bérces Edit, ultrafutó, világbajnok.
A program úgy alakult, hogy péntek este egy fórumot tartottunk, ahol találkoztam néhány sok (nagyon sok) kilométeres ultrafutóval, akik megosztották Hári Gyulával kapcsolatos emlékeiket az érdeklődőknek.
Másnap, 18-án, szombat délben a novai temetőben tartottunk egy pár perces emlékezést. Sok futó aláírásával díszített fehér szalagot helyeztünk el a sírján.

Sergyán Gábor és jómagam fél kilenckor indultunk útnak szombat reggel, Zalaegerszegről, hogy aztán harminc kilométert megfutva érkezzünk szülőfalumba, Novára. (Pali bácsi, akinek a lábában 256 ezer kilométer van már és 78 éves) korábban indult, tekintettel a lassabb tempójára.
Enyhe izgalommal szedtem a lábam, hisz a harminc kilométer azért mégis csak harminc kilométer. Nem beszélve arról, hogy három nappal …

Leghosszabb futásom: 36 km

Az úgy volt, hogy nagyon ráértem. És ha már olyan nagyon ráérek, gondoltam, futok egy hosszút, csak, hogy valami különleges is történjen mindennapi futásaim közepette. (itt a verseny szezon, de úgy jött ki, hogy eddig sehol sem tudtam elindulni...)
Szombat délelőtt (tegnap) estem neki a távnak, igaz még az indulás előtt egy órával sem voltam biztos az útvonalat illetően. Két tervem is volt, de aztán a simább útat választottam, ha már 36-38 km körülit szerettem volna mindenképp abszolválni, ne nehezzítsem meg a dolgom feleslegesen.

       Tízkor indultam, körülbelül 12 fokban s végül a Zalaegerszeg - Zalacséb - Zalaegerszeg útvonal mellett döntöttem. Az eleje nagyon jól ment, könnyedén tartottam az 5 - 5:20 -as tempót. Tíz kilométer hamar meglett (második legjobb időmmel). Az volt a terv, hogy elfutok valahová és onnan vissza. Tehát 18 kilométernél, bárhol is vagyok, megfordulok. Ez a forduló Zalacséb túloldalán érkezett el. Ekkor már gondban voltam a frissítéssel. (két deci i…