Első futásom - 2018

Egy hét pihenőt szavaztam meg magamnak a szilveszteri futás után.
No nem azért mert olyan nagyon elfáradtam volna, hanem azért, hogy kicsit kikapcsoljak, a testemnek s lelkemnek időt hagyjak a regenerálódásra. S utólag azt kell mondanom, kell egy ilyen hét. Nagyon kell.
Igaz vad futáshiányom így sem alakult ki, de a napokban már benne volt a bugi a lábamban...

A Gébárt köröm - 12 km
Ma futottam először. Kissé zavarodott voltam, affelől, hogy mit is kellene futnom. Olyan sokat nem hagytam ki, hogy alapokról kezdjem, tehát nem futhatok túl keveset sem és túl lassan sem.

Végül a köztes megoldást választottam és fartlekben gondolkodva vágtam neki a kedvenc körömnek reggel kilenckor.


A táv 12 km, de bármikor könnyedén rövidíthetem ha akarom, vagy ha elég a futásból. Jó kör ez, mert van benne egy két kis emelkedő, sprintelésre alkalmat adó enyhén lejtős hosszú egyenes és ilyesmi.


Nem siettem, órát nem nézve futottam, és két helyen fotózgattam is ráérősen. Tettem bele két gyors szakaszt, az első négyes tempóban ment, a második hosszabbra sikerült és kicsit lendületesebbre. Aztán sétáltam is meg futottam is...

Kellemes edzés volt ez, végül 5:19-es átlaggal abszolváltam. Ez mondjuk meglepett, mert sokkal lassabbra számítottam. Bár hangsúlyozom, órát nem néztem egyszer sem. Mostanában egyre többet próbálok időt nem figyelve, érzetre futni, s így belőni a tempót. Jó ha az ember tökéletesen tisztában van azzal, mikor milyen hatása van szervezetére az adott tempó. Meg az is jó ha tud egyenletesen futni hosszabb ideig, és azt gondolom ehhez talán az segíti jobban a futót, ha megtanul érzésre futni..
Bepunnyadt kép a Gébárti tóról. Leereszkedett a köd, mire ringbe szálltam.
Aztán végig kitartott, helyenként egyre nagyobb lett.




Megjegyzések