UB 2017 - második rész Megcsináltuk!

Arról, hogy milyen fantasztikus élmény volt körbefutni a Balatont!
Arról, hogy ilyen élményekért érdemes volt küzdeni, edzeni télen-nyáron...
Arról, hogy az igazi élmény ott kezdődik, mikor az ember kilép a saját konfortzónájából


A lényeg:
17:44:06 idővel futottuk körbe a Balatont!
Ez azt jelenti, hogy a kategóriánkban, férfi 6-12 fős csapatok között

16. hely (443 indulóból) és az összesítésben a
40. helyen végeztünk. (1040 csapatból)


A beszámoló:
Nem tud rövid lenni, mert mégis csak két napos futásról van szó ;-)

Szóval, a
 Balatont körbefutni igazán nagy kihivás. Amellett, hogy komoly fizikai próbatétel, fantasztikus élmény is egyben. Csapatban futni pedig egy nagyszerű közösségépítő tréning.

Szombat délután 14:27-kor startoltunk:
Nyolc fős csapatunk első futója Szittár Rudi volt, és a szakasz, amit teljesítenie kellett 12km volt. Nagy időt futott, 4:45 körüli átlagot s ezzel megadta a csapatnak az alaphangot. ;-)
Én váltottam Rudit fél négykor, összevont két szakaszom 11.7km-re jött ki, Balatonkenese - Balatonalmádi között tempóztam Németh Jani barátommal. Ötös átlagot futottunk, nem akartunk sietni, hisz két napig kell bírni. Kicsit beszélgettünk is futás közben. Meleg volt ez a szakasz. (már azon is csodálkoztam, hogy ötösben futok beszélgetős stílusban ;-)

Aztán később folyamatosan váltogattuk futóinkat. Lassan mindenkire sor került, s azt vettük észre, hogy jóval gyorsabbak vagyunk a vállalt időnknél. Délután már fél órás előnyünk volt önmagunkhoz képest. Sólyom nyomott egy négyes tempót az ő szakaszán, Szakonyi Pisti pedig a saját 10 kilométerén egy PB-t ;-) Imola maga is csodálkozott, hogy vágtázott, Mónika pedig ahhoz képest, hogy két hónapot kihagyott sérülés miatt - gyakorlatilag az UB előtt tért vissza - jóval gyorsabb volt, mint amit mert vállalni (5:20 körül teljesített) Így telt el az első kör.

Közben, amig autóztunk, siettünk a következő váltóhelyre, az éppen leváltott futó élménybeszámolóját hallgattuk. Ettünk és ittunk, módjával, mégis csak futóversenyen vagyunk, úgy, hogy rántotthúst senki sem hozott magával.

Második futásomra éjjel, fél tizenegykor került sor.
Badacsonyörs - Badacsonytördemic közötti távom 10 kilométer volt. A szakasz elején át kellett futni a Varga pincészeten, itt lefotózott egy profi fotós, aki a hordók között várta a futókat. (itt balra ez a kép látható)
Jó hangulatom volt és erőben is rendben voltam. Ezt onnan tudom, hogy már kifutottam a faluból, mikor észbe kaptam, basszus, nem indítottam el az órám! Ránéztem, a tempót mutatta, 4:50! de a kilométert nem számolta ;-) Fel sem tűnt a sötétben, hogy ilyen gyors vagyok önmagamhoz képest! Hopp ez egy kicsit sietős lesz Umberto! -gondoltam. S megcéloztam az ötös tempót, ami olyan jól megy nekem ;-) és láss csodát! sorra előztem meg a futókat ezen a szakaszon. Eléggé hullámos pálya volt, de nem okozott gondott a sok sunyi emelkedő sem. Jót futottam! (4:58 átlagtempo)

Az éjszaka folyamán tervszerűen váltogattuk a futókat. Amikor Sólyom futott és pihent, én vezettem a buszt. Olyan is volt, hogy Sólyom engem váltott, így a futás után egyből beugrottam a volán mögé és ott izzadtam le magam rendesen ;-) Nem volt idő nyújtani és pihengetni... Sietni kellett, hogy a következő vátóhelyre időben oda érjünk és a váltó a helyén legyen.

A vihar hajnali három órakor ért el bennünket. Ingrid futott a vihar szívében, ömlött az eső, orkán erejű szél volt és villámlott is. Aggódtunk Ingrid miatt. Példaértékű volt, ahogy kezelte a dolgot. Még a bugyija is elázott. De aztán azt mondta, ezt a szakaszt élvezte a legjobban. (mi pedig titokban arra gondoltunk, jó lett volna ha nekünk esik ez az etap ;-) Olyan hősies tett volt abban az itéletidőben futni! A helyzet pikantériája, hogy amig Ingrid futott a viharban, addig én tudtam aludni 50 percet a buszban.

Harmadik futásom hajnalban volt, fél ötkör váltottam Rudit. Öt kilométer várt rám. Erős szél miatt széldzskiben álltam ki és jól kiléptem, ezt is ötös átlaggal abszolváltam. Érdekes volt amikor az útvonal a tópartra fordult, olyan hatalmas volt az ellenszél, hogy akár rádőlhettem volna, biztosan nem esek el ;-)

Reggelre már több mint egy órás előnyünk volt a vállalt időnkhöz képest. Lement a harmadik kör is és az utolsó szakasz nekem jutott. 3.6 km. Balatonvilágos - Balatonaliga, a célig.
Endre és Rudi is ígérte, együtt futjuk meg, de aztán ők visszaléptek. A busz szűk ülésében ücsörögve bemerevedtek az izmaik, nem vállalták a futást. Én jó állapotban éreztem magam. Gondolom azért, mert a legtöbb váltóponton kiszáltam és mozogtam, táncoltam, ugráltam miközben segédkeztem a váltásnál. Ez egy jó taktika is lehet akár a jövőre nézve. Nem szabad leállni! Mozogni kell egész éjjel!
4:50 -es átlaggal 16 perc alatt teljesítettem ezt a részem.
A szakasz végén várt rám a csapat és kézenfogva együtt futottunk be a célba!
Összeölekkeztünk. Boldog voltam!
MEGCSINÁLTUK!!!

17:44:06 idővel kategóriánkban, férfi 6-12 fős csapatok között 16. hely (443)
és az összesítésben a 40. helyen végeztünk.

Összegzés:
Fantasztikus kikapcsolódás volt ez a hétvége.
Két napot töltöttünk együtt, összezárva egy kisbuszban. Gyakorlatilag "idegen" emberek, akiknek közös szenvedélyük a futás. Nem is szólt másról ez a két nap, mint a futásról. Más téma fel nem vetődött. ;-) Mindannyian kibeszélhettük magunkat, mindenki meghallgatásra talált ;-) A régebben futók, Sólyom, Rudi, Endre megosztották tapasztalataikat. Mi zöldfülüek pedig hallgattuk őket, miközben sorban odatettük magunkat titokban, mert persze ez csak buli, élvezzük a futást az élményt... hahaha.. a pályán pedig tepertünk rendesen, hisz Rudi megtette a felütést ;-)

A jó eredményünk titka, hogy Sólyom nagyon jól összeállította a vezénylést. Futóink többször álltak ki, 12 km-nél nem futottunk egy alkalommal sem többet, s ahogy haladtunk előre, egyre kevesebb kilométer jutott egy-egy futónak, ezért aztán a harmadik sorozat teljesítése közben sem volt észrevehető futóink fáradtsága.

Azt is el kell mondani, hogy komoly felkészülést igényel egy ilyen versenyen méltósággal megjelenni. Láttam ziháló, sétáló embereket, túlsúlyos nőket, akik egy csapatversenyen a saját részüket nem tudták összeomlás nélkül megcsinálni. Persze mindenkinek szíve joga indulni, hisz buli, de kérdezem én, mi értelme. Szenved, aztán napokig menni sem tud, lesérül és nem lesz egy jó emléke a Balaton körbefutásáról. Sajnálom őket. Meggondolatlanok, azt hiszem.
Bulinak buli, de akkor igazán buli, ha megvan mögötte a megfelelő mennyiségű munka is egyben, hogy felhőtlen legyen a buli, ha már buli az Ultrabalaton.

A képek:

Megcsináltuk!!! Alvó futók a buszban, már hazafelé...
A ZASZ SE III. csapata: Szittár Rudi, Mézes Tibor Sólyom, Sótonyi Ingrid, Lőrincz Endre,
Szakonyi István, Kovács Imola, Vaski Mónika és Pezzetta Umberto



Imola elszántan megindul...

Dörgicse környéke, Balaton felvidék, szép tájon futottunk

Szakonyi Pisti, Mónika és Ingrid a táblával és a szemetessel

Kidőlt futó alig él, nincs segítség, csak fotózás van

Ingrid megiramodása...

Sikerült helyet találni a busznak...

Mónika és Rudi váltása valahol az éjszakában






Megjegyzések