Ugrás a fő tartalomra

Le az aszfaltról!

Terepen futni jó.

Sok szempontból is: fejleszti a futó stabilitását, egyensúlyérzékét, erősíti nem csak a láb izomzatát, hanem az egész testtel keményen dolgozik a futó, csípő, hátizomzat komoly munkában van, így nyugodtan mondhatjuk, erősítő tréningnek is felfogható. Fejleszti a futó tempóját, (tájékozódó képességét ;) kíméli a lábat és nem utólsó sorban felhívnám a figyelmet a friss levegőre! A természet közeliség netovábbja a terepfutás.

Régóta vágytam rá, hogy végre a természetben fussak. Szabadon a széllel. Bolyongani az erdőben, hegyekben, minden terv nélkül. S most, hogy szabadságon vagyok, végre megtehetem, mert nincs időkényszer.

A sok aszfalt után igen fárasztó tud lenni terepfutás. Szerintem 30-40 százalékkal több energiát fogyaszt a terepfutó futása közben, mint az aszfalton futó társa. Mert nem csak fizikailag fárad, agyban is koncentrálnia kell végig, hisz komoly sérülést szerezhet, ha nem figyel eléggé a terepviszonyokra, amely folyton változik, váratlan akadályokkal tüzdelt.
Ki lát itt utat? Pedig van, a vadak útja ott középen,
hát ilyen helyen futok, amikor terepen futok.
Nos, a környék erdeibe mentem futni kedden délelőtt (11km) és ma délben (13km) is.
E helyet a Zalaegerszegiek úgy hívják, Alsóerdő. Elég nagy kiterjedésű erdős és nagyon dombos terület ahhoz, hogy az ember órákig bolyongjon annélkül, hogy civilizáció nyomaira bukkanjon.
Erdészek útján, vadak által kitaposott ösvényeken futok. Hol jobbra, hol balra kanyarodok, figyelem a nap állását, ahhoz igazítom az irányt, hogy később vissza találjak az autómhoz, az indulási bázisra. Tekintetemmel keresem a TV tornyot, de nem mindig látszik. Aztán fél óra múlva azon kapom magam, hoppá, itt már jártam. Ismerős a terep, és előfordul, hogy már többedszer vagyok ott, akkor hát választom a harmadik irányt... és az jónak tűnik. Futok tovább, nem sietek, a nagyon meredek helyeken belsétálok. Nézelődöm és fotózok.
Valahogy úgy érzem, folyton figyelnek. Biztoasan így van, az állatok rajtam tartják a szemüket. A madarak vészjelzéseket adnak le, s már mindenki tudja, a fehérember közlekedik az erdőben...

A futásomról:
Movescount track - http://www.movescount.com/moves/move149254044
Endomondo track - https://www.endomondo.com/users/9873122/workouts/896231842

képek:
Tavaszi. Igazi Zalai dombság kép

A domborzati viszonyok - 13 kilométer



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mennyit jelent egy hetes pihenő a futóteljesítményünkben?

Összehasonlítottam futásom adatait az egy hetes pihenés következményeinek igazolására

Az elmúlt héten nem futottam egy métert sem.
Úgy éreztem, szükségem van egy kis pihenőre, sokat futottam és nekem, komoly teljesítményeket sikerült elérnem:

4x a Bazitai hegy megfutása 21 km - 2:10 perc
36 km - a leghosszabb futásom - 3:30 perc
PB - az egyórás futásom 11.87 km, új rekord
PB - 12 perces teszt 2.69 km, új rekord

S e teljesítmények mellett minden másnap 12 km - t futottam, a szokásos körömet. Nem igazán fordítottam figyelmet a pihenésre, s e teljesítmények után is megfutottam másnap a szokásos 12-őt.
Szóval fáradtnak éreztem magam. Úgy éreztem, bárhol, bármikor eltudnék aludni, nehezen mentem le a lépcsőkön, meg ilyesmi... Ezért úgy döntöttem, egy hét pihenőt adok magamnak. Ez éppen egybe esett az áprilisi téllel ;-) így a nagyon zord itélet időben nem futottam... már úgy is elegem volt a sok hidegből!

Az egy hetes pihenőben semmit sem csináltam. (nem helyes!) Többször sétáltam nagyokat,…

In memorian Hári Gyula - 30 km

30 km futás Hári Gyulára emlékezve
Hári Gyula, Zala megye első ultrafutója, aki dobogós volt a Spartathlonon, Nován született. Hatvan éves lenne. Születésnapja alkalmából emlékfutást szervezett Bérces Edit, ultrafutó, világbajnok.
A program úgy alakult, hogy péntek este egy fórumot tartottunk, ahol találkoztam néhány sok (nagyon sok) kilométeres ultrafutóval, akik megosztották Hári Gyulával kapcsolatos emlékeiket az érdeklődőknek.
Másnap, 18-án, szombat délben a novai temetőben tartottunk egy pár perces emlékezést. Sok futó aláírásával díszített fehér szalagot helyeztünk el a sírján.

Sergyán Gábor és jómagam fél kilenckor indultunk útnak szombat reggel, Zalaegerszegről, hogy aztán harminc kilométert megfutva érkezzünk szülőfalumba, Novára. (Pali bácsi, akinek a lábában 256 ezer kilométer van már és 78 éves) korábban indult, tekintettel a lassabb tempójára.
Enyhe izgalommal szedtem a lábam, hisz a harminc kilométer azért mégis csak harminc kilométer. Nem beszélve arról, hogy három nappal …

Leghosszabb futásom: 36 km

Az úgy volt, hogy nagyon ráértem. És ha már olyan nagyon ráérek, gondoltam, futok egy hosszút, csak, hogy valami különleges is történjen mindennapi futásaim közepette. (itt a verseny szezon, de úgy jött ki, hogy eddig sehol sem tudtam elindulni...)
Szombat délelőtt (tegnap) estem neki a távnak, igaz még az indulás előtt egy órával sem voltam biztos az útvonalat illetően. Két tervem is volt, de aztán a simább útat választottam, ha már 36-38 km körülit szerettem volna mindenképp abszolválni, ne nehezzítsem meg a dolgom feleslegesen.

       Tízkor indultam, körülbelül 12 fokban s végül a Zalaegerszeg - Zalacséb - Zalaegerszeg útvonal mellett döntöttem. Az eleje nagyon jól ment, könnyedén tartottam az 5 - 5:20 -as tempót. Tíz kilométer hamar meglett (második legjobb időmmel). Az volt a terv, hogy elfutok valahová és onnan vissza. Tehát 18 kilométernél, bárhol is vagyok, megfordulok. Ez a forduló Zalacséb túloldalán érkezett el. Ekkor már gondban voltam a frissítéssel. (két deci i…