Miért tesztfutok? Húsvéti PB 2016

         Futásom kezdete óta csinálok tesztfutásokat, mert kíváncsi vagyok.
Tulajdonképpen a kíváncsiság hajt előre futásomban és ezt nem most állapítottam meg...
A képességeim határának feszegetése, vajon meddig bírom és mennyire bírom... ez motivál. Ezek a kíváncsiságból elkövetett tesztfutások mindig egy-egy mérföldkövet eredményeztek a futásom igen rövid történetében ;-) (319 nap)
Szóval húsvét vasárnapján is egy tesztfutást csináltam s arra voltam kíváncsi, hogy a testem, szervezetem miként reagál egy hosszabb táv megpróbáltatásaira, ahogy fogynak a kilométerek, milyen változásokon megyek keresztül, (nem csak testben, de lélekben is) különös tekintettel a 21k-ra...

A hétvégi óra állításról lemaradtam, így egy óra késéssel indultam meg. Az első lépéseknél elhatároztam, hosszú lesz (idő van, nyugalom van és szép tavasz, kell ennél több?) és lehetőségekhez képest gyors is lesz a vasárnapi futásom. A hosszú nekem 25 kilométer körülit jelent mostanában, a gyors pedig az öt és feles tempót.

Az első kilométer után össze futottam egy futóismerősömmel, váltottunk két szót a sérüléséről. Aztán a Mónikával futottam össze a kaszaházi dombon, aki Szentgyörgy fele vette az irányt. Közös fotó után tudtam meglódulni Ságod felé. (eddig tartott a warmup ;-) Ekkor már megvolt fejemben az útvonal: Ságod, Kispáli, Nagykutas, Kiskutas, Andráshida... ezt a kört kerékpározásos időszakból ismertem, kb 25 km.

Szóval 5:30 -as tempóval futottam Ságod irányába, ment volna gyorsabban is, de gondolva a végére, visszafogtam magam... Kellemesen sikerült a kispáli lapos emelkedőt megoldanom, aztán a falu végén 8 km nél egy gélt vettem magamhoz, ittam is. Arra gondoltam, időben felszívódik, s nem lesz később nagy zuhanás. Nagykutas határában, a dombtetőn megálltam egy fotóra, olyan szép volt a tavaszi napsütésben a falu látképe...  Szépen megfutottam a temetői emelkedőt és a másik oldalon a falu központjában viszont a lefele futás elég nehezemre esett. Nem tudtam, hogyan fussak, valahogy nem találtam a technikát és amikor leértem, már a sík terepen úgy éreztem, nem tudok felgyorsulni. Nehezen találtam vissza a helyes futóstílusomhoz (ha mondhatok már ilyet)... Hatos volt a tempóm és 12 km nél jártam.. Szóval rendesen belassultam...
Képzeletbeli korbáccsal biztattam magam, hogy gyorsuljak...
Ez egy holtpont volt a rántotthúsos illatok közepette a falu közepén... húsvétvasárnapi ebéd mindenütt én pedig a gyorsabb tempóra váltással voltam elfoglalva!

Végre elértem az általam választott "utazósebességem". Újra 5:30 as tempóval futottam Kiskutasi emelkedőig. Itt megint belassultam, de nem törődtem vele, türelmesen felfutottam, de a faluból kifele jövet a hosszú lejtőn már nem engedtem a csábításnak, rendesen odaléptem. Futottam már 25 kilométert, tudtam, hogy 16 után tudok még gyorsulni. Úgy, hogy szedtem a lábam Zalaegeszeg felé. Kellemes szembeszélben újabb gélt nyomtam le a torkomon és ittam is egy keveset és élveztem a napsütést. Örültem a futásnak, örültem a szép időnek és annak, hogy most nem jött elő a bal térdemben a fájdalom.

Különösebb esemény nélkül értem Andráshidára. A nehezzebbik utat választva, az emelkedős úton futottam a Gébárti út felé és már nagyon vártam ezt a szakaszt. Többször futottam már erre, szokott útvonal, tudtam, jól bírok itt tempózni a faluból kifele jövet a hosszú lejtőn Neszele felé! Szedtem a lábam s ránéztem az órámra, 19 km. Számolgattam kicsit, vajon mikor lesz meg a félmaraton? Olyan lassan teltek ekkor a kilométrerek!

A Bútorgyárnál aztán végre 21 km t mutatott a Suuntó!
Nem néztem a pontos adatokat, gondoltam majd otthon kielemzem. (mostanában egyébként sem lesem folyton az órám, próbálok érzésre futni) Csak arra figyeltem, hogy ha már megvan a félmaraton, jól megnyomom a maradék egy két kilométert hazáig, hogy lássam, van e még bennem tartalék és ha van, mennyi az? hiszen épp ezért futottam ezt a tesztet...
Ötös tempóval toltam végig az általam csak "egérút" nak nevezett, új elkerülőn a városközpont felé... Jól bírtam, éreztem, van még tartalék erőm, nem csak félmaratont bírom éppen megfutni, hanem bizton van bennem még szufla amit aztán adott esetben még gyorsulásra lehet fordítani, mondjuk egy hosszabb hajrá képében a végére...
Mondjuk...





24 km - 2:18:41
benne a 21k - 1:58:52 új PB!

Az adatokból jól látható, hogy még meg sem erőltettem magam... ez biztató a jövőre nézve.
Van tartalék!
A lában rendesen bedagadt a GT2000 be...
Olyannyira, hogy szinte úgy éreztem, lerobban a lábamról ez a kiváló futócipő...  fájtak az ujjaim, pedig a cipő két számmal nagyobb a lábméretemnél... most úgy néz ki, a második körmöm veszítem el futásom kezdete óta...

Olvasd el az első félmaraton történetét is:
A leghosszabb futásom 21k 
A leghosszabb futásom 17.5 k



Megjegyzések