Ugrás a fő tartalomra

Negyedik versenyem: Téli Termál Tour - első forduló

           Igen, ez a negyedik alkalom, hogy rajthoz álltam. De ez a rajt kicsit más volt, mint a többi, hisz a szervezők már előre nyugtatgatták a nevezőket, egymás ellen kevésbé, sokkal inkább önmaga ellen versenyez mindenki. Hisz itt nem az a cél, hogy bárkit is legyőzz, mert ez a program három fordulósra tervezett felkészülési versenyként van elképzelve. Mindenki a saját idejével küzd és a harmadik futam után, februárban lehet látni, hogy ki- ki a téli felkészülés során mennyit fejlődött. (és aki a legnagyobb fejlődést tudja felmutatni, jutalmat kap)

Ennek szellemében nem izgultam különösen, de egyébként sem szoktam... Sőt, izgalom terén ez a verseny volt a leglazább, aztán a szentgotthárdi, mert oda nézőként érkeztem és hirtelen felindulásból neveztem mégis, így nem volt időm különösebben izgulni. De a bagodi futam előtt nagy rákészülés volt és teljes átéléssel tudtam le azt a versenyt. 
Szóval itt, a Téli Termál Tour-on semmi aggodalom, izgalom nem volt s mégis a szervezők után elsőként érkeztünk, mikulás sapkában Mónikával a Gébárti tói Termál faluba, valahogy nem bírtunk otthon maradni. Bemutatkozások után a legfőképp az útvonal érdekelt a legjobban, mert a környék egy részét abszolút nem ismertem és olyan ciki lett volna eltévedni verseny közben. A szervező Sólyom többször is elmagyarázta az útvonalat, így teljesen nyilvánvaló volt számomra, hogy itt terep futás lesz a javából. Soha nem futottam terepen, rekortánon aztán aszfalton róttam ezidáig a kilométereket, úgy hogy éppen kapóra jött ez az új dolog a futásomban. Érdekes, hogy megelőző napokban pont arról beszélgettünk otthon, hogy jó volna néha terepen is futni, mert az más izomcsoportokat aktivál a lábban és jót tesz az izomzat fejlődésének, finomodik a technika is ezáltal. Hát most itt van. Terepfutás. 12 km szinte végig földúton, réten, töltésen és ilyen helyeken. Izgalmasnak hangzott.

           Szomorú volt látni a start helyszínén, hogy nem vagyunk sokan. Talán az időjárás volt az oka. Egy fok és ködös, nyirkos levegő. Szerintem kellemes futóidő. Jobban szeretek ilyen időben futni, mint a nyári nagy melegben... Nos mint említettem, nem voltunk sokan. Három távra lehetett nevezni, 2.7 km, 6 km és 12 km. Igaz, jöttek családok és gyerekek is a rövidebb távokra, de pl. a 12 km-t öten futottuk meg és úgy mindenkivel, összesen lehettünk huszan. Ami viszont nekem fantasztikus élmény volt, hogy eljött két, általam nagyra becsült, profi futó, Tölli Tamás és Korpics Attila (Korpa) akik szintén a hosszú távot futották.
Korpa, azaz Korpics Attila és Tölli Tamás társaságában
Ez egy olyan kép, amely sokat jelent nekem, hisz első alkalom, hogy olyan futókkal "versenyezhettem" akik számomra fontosak, akiktől már a néhány mondatos beszélgetésekből is sokat tanultam.

De hogy ki hogyan futott, arról később....
Szóval a rövid eligazítás után, sokadik magyarázatra már én is értettem az útvonalat, elindultunk. Nem siettem, mert tudtam, a hídon át kell futni és az szűk, minek tülekedni. Attila természetesen az első helyre pozicionálta magát és pár száz méter után már csak eltűnő alakját láttam, ahogy jó előre szalad fel a dombon, elsőként természetesen, Tamás pedig a nyomában. Mi Mónikával a középmezőnyben galoppoztunk. A tervünk az volt, hogy együtt futjuk az első hat kilométert, mármint nekem első hatot, mert ő a hat kilométerre nevezett, de aki 12 km-t futott annak két kört kellett teljesíteni. Szóval együtt futottunk az élvezet kedvéért (6:30-as tempóval) meg, hogy Mónika le ne tévedjen ;-) Aztán a második kört megnyomtam, felgyorsítottam ahogy bírtam. Persze nem ész nélkül, hiszen ez terep és még volt vissza egy hatos. A futó magányossága... etap következett, sem előttem sem mögöttem senki sem volt, a rövid távosokat már elhagytam, vagy már célba értek, a hosszú távon futók java pedig már régen lehagyott rendesen. Nem nagyon nézegettem hátrafelé, csak egyszer, mikor beláttam egy jó nagy részét a terepnek. Sehol senki. Igyekeztem a saját tempómat futni, illetve kicsit gyorsabban, hisz mégis csak egy versenyen vagyok, vagy mi a szösz...:-)
A második köröm utolsó harmadában láttam Attilát befutni a termál falu kapuján (korábban és utána senki mást nem láttam magam előtt). Ebből sejtettem, Korpa a "nagyonelső" ezen a napon. Még megnyomtam a végét kicsit, 5:30-as tempóval futottam az utolsó három kilométeren. Tetszett a táj és maga a terepfutás. Éreztem a lábamban ez valami nagyon más. Volt időm nézegetni is közben, horgászokat a Gébárti tó partján, a friss mélyszántást ahogy két parcella között elfutottunk. Szép kép lett volna, ha éppen fotós vagyok ott akkor ;-) 

       Sokan már haza mentek a rövidtávosok közül mikor befutottam. 1:09:00 idővel végeztem. Öt futó közül a negyedikként értem célba, csippantottam és kaptam néhány csokit és szalon cukrot, hisz Mikulás futás volt ez végül is! ;-) Lepacsiztam Tamással és Attillával, gratuláltam nekik. (később kiderült, hogy Attila nagyonelső lett! amihez szívből gratulálok neki ezúton is, Tamás pedig a második, neki is jár a gratula!)
Az időmmel elégedett vagyok. Különösen azért mert ez terep futás volt a javából. Nehezebb futni mint aszfalton, viszont a környezet adta élmény nagyban hozzájárult, hogy igazán kellemes emlékként vonul be futásom történetébe az első igazi terepfutásom.
És nem beszélve arról, hogy új útvonalakat fedeztem fel e futás alkalmával. Új volt a földön futás is, a táv fárasztó volt, annak ellenére, hogy nem sok a 12 km. Másként volt fárasztó. Valahogy másként fáradtak el a lábaim és ma, a futás után három nappal is érzem, a terep azért más. Olyan izmokat érzek, amelyekről nem is tudtam, hogy vannak.

Most már tudom, megtanultam a leckét, komolyabban kell venni a jó tanácsot, hogy
havonta egyszer legalább fuss terepen is!
Rajt előtti fotó: Mónikával a Téli Termál Touron

Megjegyzések

korpa üzenete…
Gratulálok, terepfutáshoz képest szerencsére jól futható utakon vezetett az útvonal és kivételesen a táv is jól ki lett mérve (Sólyomnál ez nem annyira egyértelmű). Érdemes lenne ezt a kört edzésből is lefutni, ha nincs hó, bármikor megoldható.

http://edzesonline.hu/edzes/2209607

Annyi, hogy a második egy fiatal tájfutó lett, bár a végére majdnem utolérte a Tamás. De azért végigért mindenki :)
korpa üzenete…
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
korpa üzenete…
no és az eredmények:
https://www.facebook.com/events/1632074227066259/permalink/1637370979869917/
Umberto Pezzetta üzenete…
Szia, igazad van, a helyezéssel kapcsolatban és abban is, hogy edzésképpen meglehet futni ezt az útvonalat máskor is, sőt tervezem is, hogy havonta egyszer a szokásos vasárnapi futásomat erre az útvonalra tervezem majd futni...

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mennyit jelent egy hetes pihenő a futóteljesítményünkben?

Összehasonlítottam futásom adatait az egy hetes pihenés következményeinek igazolására

Az elmúlt héten nem futottam egy métert sem.
Úgy éreztem, szükségem van egy kis pihenőre, sokat futottam és nekem, komoly teljesítményeket sikerült elérnem:

4x a Bazitai hegy megfutása 21 km - 2:10 perc
36 km - a leghosszabb futásom - 3:30 perc
PB - az egyórás futásom 11.87 km, új rekord
PB - 12 perces teszt 2.69 km, új rekord

S e teljesítmények mellett minden másnap 12 km - t futottam, a szokásos körömet. Nem igazán fordítottam figyelmet a pihenésre, s e teljesítmények után is megfutottam másnap a szokásos 12-őt.
Szóval fáradtnak éreztem magam. Úgy éreztem, bárhol, bármikor eltudnék aludni, nehezen mentem le a lépcsőkön, meg ilyesmi... Ezért úgy döntöttem, egy hét pihenőt adok magamnak. Ez éppen egybe esett az áprilisi téllel ;-) így a nagyon zord itélet időben nem futottam... már úgy is elegem volt a sok hidegből!

Az egy hetes pihenőben semmit sem csináltam. (nem helyes!) Többször sétáltam nagyokat,…

In memorian Hári Gyula - 30 km

30 km futás Hári Gyulára emlékezve
Hári Gyula, Zala megye első ultrafutója, aki dobogós volt a Spartathlonon, Nován született. Hatvan éves lenne. Születésnapja alkalmából emlékfutást szervezett Bérces Edit, ultrafutó, világbajnok.
A program úgy alakult, hogy péntek este egy fórumot tartottunk, ahol találkoztam néhány sok (nagyon sok) kilométeres ultrafutóval, akik megosztották Hári Gyulával kapcsolatos emlékeiket az érdeklődőknek.
Másnap, 18-án, szombat délben a novai temetőben tartottunk egy pár perces emlékezést. Sok futó aláírásával díszített fehér szalagot helyeztünk el a sírján.

Sergyán Gábor és jómagam fél kilenckor indultunk útnak szombat reggel, Zalaegerszegről, hogy aztán harminc kilométert megfutva érkezzünk szülőfalumba, Novára. (Pali bácsi, akinek a lábában 256 ezer kilométer van már és 78 éves) korábban indult, tekintettel a lassabb tempójára.
Enyhe izgalommal szedtem a lábam, hisz a harminc kilométer azért mégis csak harminc kilométer. Nem beszélve arról, hogy három nappal …

Leghosszabb futásom: 36 km

Az úgy volt, hogy nagyon ráértem. És ha már olyan nagyon ráérek, gondoltam, futok egy hosszút, csak, hogy valami különleges is történjen mindennapi futásaim közepette. (itt a verseny szezon, de úgy jött ki, hogy eddig sehol sem tudtam elindulni...)
Szombat délelőtt (tegnap) estem neki a távnak, igaz még az indulás előtt egy órával sem voltam biztos az útvonalat illetően. Két tervem is volt, de aztán a simább útat választottam, ha már 36-38 km körülit szerettem volna mindenképp abszolválni, ne nehezzítsem meg a dolgom feleslegesen.

       Tízkor indultam, körülbelül 12 fokban s végül a Zalaegerszeg - Zalacséb - Zalaegerszeg útvonal mellett döntöttem. Az eleje nagyon jól ment, könnyedén tartottam az 5 - 5:20 -as tempót. Tíz kilométer hamar meglett (második legjobb időmmel). Az volt a terv, hogy elfutok valahová és onnan vissza. Tehát 18 kilométernél, bárhol is vagyok, megfordulok. Ez a forduló Zalacséb túloldalán érkezett el. Ekkor már gondban voltam a frissítéssel. (két deci i…