Ugrás a fő tartalomra

Második versenyem - Bagod, 10k - 54.30m


2015. október 11.
8. Szaggasd az aszfaltot! Sipos Ferenc emlékverseny

Personal Best, 10k - 54.30m - 50+ kategória 3. hely
Verseny és élménybeszámoló

         A nyáron már eldöntött tény volt, hogy Mónikával együtt, indulunk a bagodi futóversenyen. Nagy hagyományokkal bíró verseny, ahol mindig rengeteg futó áll rajthoz, köztük sok ismerős. Online neveztünk, augusztusban, talán, de a nevezés óta háromszor álmodtam ezzel a versennyel, hogy is lesz a futás, mit vegyünk fel stb... és mindhárom álmomban keményen esett az eső...
11.-én, vasárnap már nem csupán álom volt, hogy esik az eső. A fészbúkon ment a polémia, lesz verseny? biztosan elhalasztják.. mindenképpen lesz verseny! - írták a szervezők.


Eső ide, eső oda, megrendezték a futamot és rajthoz állhattunk végre!
Engem nem zavart a hideg sem (hat fok) és az eső sem. Élveztem a helyzetet, csak az öltözködéssel voltam kicsit bajban, hisz nem futottam még rossz időben, nem voltam biztos abban, hogy mennyi ruha kell ilyenkor. Szerencsére sok tanácsot kaptam mentoromtól (Köves Marci) és a futó barátaimtól, végül sikerült eltalálni azt hiszem, mert nem volt sem melegem a verseny alatt, sem nem fáztam a helyenként viharos szélben.
Úton. - Polster Marietta felvétele

         Start előtt jó fél órával érkeztünk a helyszínre, rövid ismerkedés és öltözés után, már szólt is Fónodi Tamás barátom, menjünk ki, hogy szokjuk az időjárást és jól melegítsünk be. Ránk fért. Eleinte fáztam, de ahogy egyre többet mozogtam, egyre kevésbé zavart a zord időjárás. Rövid sprintekkel próbáltam felpörgetni magam, és a szokásos bemelegítés után már minden rendben volt. Bekapcsoltam a Suunto-t, 124 volt a pulzusom. Ez remek, gondoltam, üzemi hőmérsékleten pörög a motor...

Érdekes színfoltja a rajt procedúra a futóversenyeknek. Előre állnak a profik, aztán a nem annyira profik és hátul a hobbi futók, mint én vagy mi, a futottak még kategória. Visszaszámlálás után indul az óra, a profik begyújtják a rakétákat és megindulnak, de mi még várunk a sorunkra, hogy a rajtvonalhoz érjünk ;-) Ez azért van, mert szűk a rajtrács és sok a futó. De nem csak itt van ez így, hanem máshol is, például a csatafutamon (Szentgotthárdon) is a 150 induló ott "tülekedett" a rajtnál ;) (bár ott csipes időmérés volt) Talán fél perc is eltelt mire áthaladtam a rajtvonalon, s indítottam az órám, aztán futás!

Jó erőben éreztem magam, rá is pihentem a versenyre, úgy hogy észrevétlenül megiramodtam, és már ötös illetve valamivel alatti tempóval futottam, ami nekem nem jó, nagyon jól tudtam, mert így hamar elfutom magam és nem marad erőm a végére. Ezért lassítottam tehát, fokozatosan csökkentettem a sebességem 5.30 körüli időre, hogy a szívritmusom max közeli 165-ös értéken legyen. Nos ezt az állapotot konzerváltam s a tempót kilométereken keresztül vígan tudtam tartani. Ha valaki ekkor rám pillantott volna, akkor azt látja, hogy mámorban úszó mosollyal az arcomon taposom a kilométereket. Mert élveztem a versenyt! Élveztem az esőt, a szelet, és a verseny izgalmát. Úton vagyok! Erős vagyok!

A mezőny eleje előttem két - három száz méterre futott és egyre távolodott, hátra viszont nem nagyon nézegettem, az a "múlt", nem foglalkoztam vele. Olyannyira sikerült elmélyednem ebben az élvezetben, hogy majdnem belealudtam, 5.45 -ös iramot mutatott az óra Zalaszentgyörgy határában, közel a fordulóhoz! Basszus, gyorsan kivágtam egy húsz méteres sprintet, hogy felébredjek álmodozásomból és újra a tervezett tempóval futottam a féltávig. A fordulónál volt frissítő, nem kértem. Pedig Roliék szívesen kínálták, kétszer is, de mondtam neki, ha majd a maratont futom akkor kérek egy kis vizet ;-)
Mónikával a célban! Sikerült!

         A versenytáv második felében a tervemnek megfelelően kicsit gyorsítottam. 5.20 körüli idővel futottam még úgy három kilométert, ekkor volt a pulzusom hajszál híján 170. Érdekes, a verseny elején ugyan ez a tempó már kiverte volna a biztosítékot. Hat - hét kilométernél jobban ment. Lepacsiztam Mariettáékkal Zalaszentgyörgyön, és aztán amikor már csak kettő kilométer volt hátra, megint gyorsítottam kicsit és 5.10-re emeltem a tétet. Meglepően jól bírtam, kezdtem bánni, hogy nem korábban engedtem el magam. Követtem egy csontváz mintás futóruhás versenyzőt, gondoltam befogom, de csak távolodott... pedig igyekeztem! Hiába a taktika majdnem mindenkinél ugyan az, a végén kiadni magadból mindent. Így aztán az utolsó egy kilométerre pedig hagytam elszabadulni a belső indulatokat, s próbáltam fokozni a tempót és már 173-180 közötti pulzussal tempóztam a cél felé... Ismeretlenek és ismerősök köszöntöttek amikor áthaladtam a célvonalon.

A hivatalos idő:  10k - 54.30m

        A kiváló szervezésnek köszönhetően élmény volt Bagodban futni. Forró gulyásparti várt bennünket az átöltözés és nyújtás után. Az eredményhirdetés nem kis meglepetéssel szolgált számomra. Először az, hogy a Mónika negyedikként futott be a kategóriájában, összesítésben a 13. lett. Nagyon jó eredmény, örültem neki!
Aztán tovább böngészve az eredmény listákat, döbbenten láttam, én harmadik vagyok a listán, nem az utolsó! Az 50+ kategóriában harmadik vagyok az eredményemmel. 
- "Kapsz érmet!" - mondta Mónika
Nem is akartam elhinni. Életemben versenyen eredményt soha el nem értem, nem, hogy érmet kapjak... nagyon örültem neki, hiszen éppen ma 150 napja futok! Egész nap a nyakamban lógott az a csodálatos és hatalmas arany színű érem, a hátuljára felírva: Bagod 2015 Futás, 50+ kategória, 3.hely.


A dobogón - Mónika felvétele
 Olvasd el a Csatafutamról szóló beszámolómat is
és itt a második rész képekkel ;-)
A verseny hivatalos weblapja itt
A versenyszervező Zalaegerszegi Aszfaltszaggatók egyesület weblaja pedig itt található



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mennyit jelent egy hetes pihenő a futóteljesítményünkben?

Összehasonlítottam futásom adatait az egy hetes pihenés következményeinek igazolására

Az elmúlt héten nem futottam egy métert sem.
Úgy éreztem, szükségem van egy kis pihenőre, sokat futottam és nekem, komoly teljesítményeket sikerült elérnem:

4x a Bazitai hegy megfutása 21 km - 2:10 perc
36 km - a leghosszabb futásom - 3:30 perc
PB - az egyórás futásom 11.87 km, új rekord
PB - 12 perces teszt 2.69 km, új rekord

S e teljesítmények mellett minden másnap 12 km - t futottam, a szokásos körömet. Nem igazán fordítottam figyelmet a pihenésre, s e teljesítmények után is megfutottam másnap a szokásos 12-őt.
Szóval fáradtnak éreztem magam. Úgy éreztem, bárhol, bármikor eltudnék aludni, nehezen mentem le a lépcsőkön, meg ilyesmi... Ezért úgy döntöttem, egy hét pihenőt adok magamnak. Ez éppen egybe esett az áprilisi téllel ;-) így a nagyon zord itélet időben nem futottam... már úgy is elegem volt a sok hidegből!

Az egy hetes pihenőben semmit sem csináltam. (nem helyes!) Többször sétáltam nagyokat,…

In memorian Hári Gyula - 30 km

30 km futás Hári Gyulára emlékezve
Hári Gyula, Zala megye első ultrafutója, aki dobogós volt a Spartathlonon, Nován született. Hatvan éves lenne. Születésnapja alkalmából emlékfutást szervezett Bérces Edit, ultrafutó, világbajnok.
A program úgy alakult, hogy péntek este egy fórumot tartottunk, ahol találkoztam néhány sok (nagyon sok) kilométeres ultrafutóval, akik megosztották Hári Gyulával kapcsolatos emlékeiket az érdeklődőknek.
Másnap, 18-án, szombat délben a novai temetőben tartottunk egy pár perces emlékezést. Sok futó aláírásával díszített fehér szalagot helyeztünk el a sírján.

Sergyán Gábor és jómagam fél kilenckor indultunk útnak szombat reggel, Zalaegerszegről, hogy aztán harminc kilométert megfutva érkezzünk szülőfalumba, Novára. (Pali bácsi, akinek a lábában 256 ezer kilométer van már és 78 éves) korábban indult, tekintettel a lassabb tempójára.
Enyhe izgalommal szedtem a lábam, hisz a harminc kilométer azért mégis csak harminc kilométer. Nem beszélve arról, hogy három nappal …

Leghosszabb futásom: 36 km

Az úgy volt, hogy nagyon ráértem. És ha már olyan nagyon ráérek, gondoltam, futok egy hosszút, csak, hogy valami különleges is történjen mindennapi futásaim közepette. (itt a verseny szezon, de úgy jött ki, hogy eddig sehol sem tudtam elindulni...)
Szombat délelőtt (tegnap) estem neki a távnak, igaz még az indulás előtt egy órával sem voltam biztos az útvonalat illetően. Két tervem is volt, de aztán a simább útat választottam, ha már 36-38 km körülit szerettem volna mindenképp abszolválni, ne nehezzítsem meg a dolgom feleslegesen.

       Tízkor indultam, körülbelül 12 fokban s végül a Zalaegerszeg - Zalacséb - Zalaegerszeg útvonal mellett döntöttem. Az eleje nagyon jól ment, könnyedén tartottam az 5 - 5:20 -as tempót. Tíz kilométer hamar meglett (második legjobb időmmel). Az volt a terv, hogy elfutok valahová és onnan vissza. Tehát 18 kilométernél, bárhol is vagyok, megfordulok. Ez a forduló Zalacséb túloldalán érkezett el. Ekkor már gondban voltam a frissítéssel. (két deci i…