Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június, 2015

Sétáló workout és jótanács

Egy pihentető sétára gondoltam, hogy kíméljem a lábam, erre kitaláltam, hogy valami érdekessége legyen a dolognak, fagyimustrába kezdünk és a város összes, na jó majdnem összes fagyizóját leteszteljük, pontozva, hol milyen a minőség. Így lett ez a séta egy hét kilométeres menet, normál gyaloglás. S most már tudom, hol kapható Zalaegeszeg legfinomabb fagyija. (ha valakit érdekel elárulom szívesen)
A lábam szépen gyógyul, ma felszaladtam a negyedik emeletre, teszt gyanánt. Minden rendben, úgy érzem, De a futásom folytatásában több figyelmet kell fordítanom a következőkre és ezt nagyon tanácsolom minden újonc, kezdő futónak:
1, rendkívül fontos a jó bemelegítés
2, a futás utáni nyújtás és rá egy órával újra, legalább olyan fontos
3, fontos a mértékletesség, mert van egy mondás:
élvezet legyen a futás és ne szenvedés


Kényszerszünet és a Pozitív példakép

Ma kihagyom a futást, meg egyáltalán mindenféle testmozgást, mert a legutóbbi futás alkalmával nagy fájdalmaim voltak. Jelentem sérültet jelentek! Pihentetem a lábam, valószinüleg ingyulladásom van, de csak egy kicsit - már ahogy megbírtam állapítani... (kitapogattam, hol fáj, a a jobb lábam, sipcsontja alatt és az izom között egy pont körül)

Pause van.

Persze, próbálom kitalálni, miért e sérülés és több mindenre is gondolok:
- túlságosan nagy vehemenciával fogtam hozzá a futáshoz, nem volt meg a lassú de következetes fokozatosság, kimerült, "beállt a lábam"
- anno vásárolt, nevesincs decathlonos cipőm, mint kiderült, nem rekortán pályára való, én viszont ott kezdtem róni a köröket rendületlenül és duplán visszavert a lábamnak a talaj és a cipő együtt
- kiegészítő mozgást is kellene, kellett volna végeznem a futással párhuzamosan

Ezért most pihenőt tartok, csütörtök óta szépen javul egyébként a lábam, már nem fáj és jó ha ma nem edzek, nem erőltetem, hogy most tényleg l…

Nagyon fáj!

József Attila után szabadon...
e felkiáltás zakatolt végig a fülemben, ahogy befejeztem a mai penzumot. Az Endomondo által kiosztott edzésadagot teljesítettem, ami nem volt sok, (30 perc alatt 4.3 km két intervallumban) de mivel két nappal ezelőtt futtatta velem a 12 perces tesztet (futni 12 percig ahogy csak bírok két öt perces laza futás között) sokat kivett belőlem, és a napom se úgy alakult, hogy felkészülhettem volna a futásra. Tulajdonképpen egész nap nem ettem, tíz órától délután ötig folyamatosan úton voltam és fényképeztem... de futni akarok, apró- cseprő problémák nem gátolhatnak, és a mai etap könnyűnek ígérkezett. Aztán mégsem.
Az utolsó kilométeren szerintem csak vánszorogtam...
Még jó hogy este negyed 11-kor fejeztem be a futást, senkivel sem találkoztam az utcán, így nem is láthatta senki sem, hogy milyen kínok közt érkezem haza..
Ime a teljes lapom: Running workout de a lényeg itt látható:

De mi történt?
Semmi extra,már egy ideje fáj a lábam s igazából nem törődök vele, m…

Akár lehetne mottó is e gondolat a futásról

"Bárki, aki fut, megelőzi azt, aki gyalogol és bárki, aki gyalogol, megelőzi azt, aki üldögél." Tom Bunk

Ez a mondat lehetne akár mottója is ennek a blognak, annyira egyet tudok vele érteni. Mi, akik futunk ;-) talán már nevezhetem magam amatőr sportolónak - többek vagyunk azáltal, - azoknál mindenképp akik csak üldögélnek - amit a futás ad nekünk. A szabad suhanás élményét amikor a lábam visz előre, saját erőmből, akaratomból már-már lebegek a talaj felett és suhanok tovább... ez a futás élvezete- nekem, most még csak ez... hisz totál kezdő vagyok!!!.
Neked mit nyújt a futás? elmondod? 
Hátha kedvet kap az az olvasóm, aki még nem futó!

Az első nagy futás

Annak rendje és módja szerint két hónappal ezelőtt, kimentem a Sportcentrumba és a rekortánon, minden bemelegítés nélkül futottam mint egy barom. Sportolok wazze! - felkiáltással...
Nem ferdítek, tényleg! Azt gondoltam, az a tutti, ha futok és minél gyorsabban futok, mindenkit lealázva jó sokat, akkor aztán fitt leszek, mert én sportolok wazze!
Mondanom sem kell, néhány kör után nem sok hiányzott, hogy kiköpjem a tüdőmet. Ziháltam, éreztem, nem bírok annyi levegőt beszívni, amennyi elegendő oxigénnel látná el szervezetem. Kapkodtam a levegő után és nagyon gyorsan leizzadtam. Viszketett a hasam, mellkasom bőre, ahogy rajta keresztül az izzadság rohamosan kicsapódott. Gyorsan kezdtem savasodni és vánszorogni...
Szemem káprázott. Kiszáradtam...
Ez a futás nem is olyan könnyű, gondoltam és hazakullogtam...

Eredeti elhatározásomnak megfelelően két nap múlva újra kimentem a futópályára...

Hála az akaraterőmnek!
Mónika mondja: ha Te elhatározol valamit akkor az úgy lesz, nincs semm…

Miért futok és Te miért nem futsz?

Régen, külön véleményem volt a futó emberről. Azt gondoltam róluk, hogy ....  hát ezt inkább nem írom le, no nem azért mert annyira csúnya, sokkal inkább azért mert már nagyon nem az enyém, nem érzem vállalhatónak. Teljesen mást gondolok már a futókról.
Mert most már én is futok.
Futok bizony!

S hogy miért futok?
Mert az idén tavasszal, ahogy kijöttünk az ünnepek nagy zabálásaiból, meg az agyonpihenem magam életérzésből, egy szép napon ott álltam a tükör előtt és végignéztem magamon... a látványtól majd hanyatt estem! megijedtem no... mert olyan nagynak láttam a hasam! még férfiasságom sem láttam ott lent! - pedig anno egyszer megfogadtam, hogy soha nem hagyom el magam s nem engedem, hogy akkora hasam legyen, hogy ne lássam azt ami ott lent van ;-)
Igaz, akkoriban volt némi emésztési problémám is, puffadtam rendesen és a háziorvosomnál kötöttem ki. Mindenre kiterjedő vizsgálatok után kiderült, 50 éves elmúltam. No, nem ezt derítették ki a vizsgálatok, ezzel tisztában voltam ak…